„Sport-, rekreáció és egészséggazdaság” - GTK, SZE, PTE
Az utóbbi években számos, a hazai sportfogyasztási szokásokat feltáró elemzés, közlemény került napvilágra (pl. Keserű, Dénes, 2007, Paár, 2013). Némelyik a sportfogyasztási szokásokon túl, kapcsolatot talált a sport és fizikai aktivitás és lakosság egészségre gyakorolt hatása, vagy a nemzetgazdasági mutatók között is (pl. Ács és mtsai, 2011). Tudjuk, hogy a rendszeres fizikai aktivitás (tehát nem az élsportra fókuszálunk jelenleg) jelentős egészséggazdaságra gyakorolt hatással bír (Kovács és mtsai, 2015). Sajnos azt is, hogy hazánknak, a számos egymástól eltérő (KSH, Eurobarometer, stb.), de összességében negatív eredmény miatt, jelentős a lemaradása a rendszeresen fizikai aktivitást végzők számában, vállalva ennek mind egészségi, mind gazdasági hatásait is. Ezeket, azonban több ok miatt is érdemes rendszeres időközönként átgondolni.
Miként a külső gazdasági-piaci-társadalmi környezet is folyamatosan változik, így változhat a lakosság sporttal kapcsolatos beállítódása, sportfogyasztási szokása is. Elég csak a változó bérekre, az újonnan megjelenő sportolási lehetőségekre, eszközökre és módszerekre gondolni, melyek néhány évvel ezelőtt még nem is léteztek.
Továbbá, jelentkeztek olyan új igények, új, jelentősnek mondható számú felhasználók, akik számára néhány évvel ezelőtt még szintén nem volt lehetőség, ld. pl. fogyatékkel élők. Vagyis új szereplők jelentek meg a korábbi kutatásokhoz képest a piacon.
A jelenleg érvényben lévő törvényi szabályozás szigorúan meghatározza, ki, milyen feltételek mellett (infrastruktúra, kiemelten a szakképzettség, stb.) nyújthat szervezett keretek között sport-, rekreáció, wellness-szolgáltatást. ld. 157/2004-es kormányrendelet. Ezeknek a feltételeknek a megléte, illetve hiánya a kínálat oldalán nem csak minőségi, hanem jogi oldalról is hat a hazai sportfogyasztási szokásokra, a piacon lévő egészséges versenyre.
A hazai régiók eltérő szocioökonómiai háttere miatt célszerű az egyes régiókban akár a meglévő, országos eredményeket újraértelmezni, másrészt a régiók között összehasonlító vizsgálatokat végezni. Segíteni ezzel a döntéshozókat abban, melyik régióban milyen módon, programokkal, forrásokkal, szakemberekkel, tudják támogatni a rendszeres fizikai aktivitást.
Az egyetlen egységesen elfogadottnak tartott hazai kutatást kivéve (Ács és mtsai., 2011), nem létezik olyan egzakt, tudományosan megalapozott felmérés, mely a sportfogyasztási szokásokat, és annak az egészséggazdaságra gyakorolt hatásait vizsgálná.
Nem, vagy alig rendelkezünk olyan hazai és nemzetközi összehasonlító elemzésekkel, melyekből kiolvasható lenne, merre tartunk. Ezt a hiányt időszerű pótolni.