Interjú Vámos Petrával, a magyar női kézilabda válogatott iranyítójával és a Debreceni Egyetem Testnevelő Tanár szakos hallgatójával

Vámos Petra all-int mondott, és mindent feláldozott az álmaiért.

A magyar női kézilabda-válogatott magabiztos sikerrel indította a középdöntőt a világbajnokságon, azonban az igazán kemény ellenfelek csak most jönnek a második körben. Elsőként a társházigazda svédek szombaton, várhatóan újabb, rekordot jelentő nézőszám mellett. A mieink pénteki szünnapján az irányító Vámos Petrával beszélgettünk vezérszerepről, javuló formáról és arról, hogy mi mindent tett meg azért, hogy elérje álmait.

(Fotó: MTI)

 Mennyire érzi már magát komfortosan a válogatott kezdőirányítójaként?
– Már magabiztosabban mozgok ebben a szerepkörben – válaszolta a Nemzeti Sportnak Vámos Petra, a magyar válogatott és a DVSC 23 éves irányítója– Még mindig van mit tanulnom, de az idén sokat fejlődtem abban, hogy a saját megérzéseimre is bátrabban hallgassak. Ha a pályán úgy látom, hogy valami működőképes lehet, akár a taktikába is belevariálva megjátszom. Jó úton haladok, hogy ilyen tekintetben is vezér legyek. Fontos, hogy mit látnak az edzők kívülről, de vannak helyzetek, amiket én érzékelek jobban belülről, például a beálló inkább mozogjon el előlem, és nagyobb területem legyen egy egyezni, vagy éppen maradjon ott, és zárjon. Ha mégsem jön be az elképzelésem, a következő támadásnál lehet változtatni. Ez bizalmi kapcsolatot is feltételez az edzővel, ami a válogatottban is megvan köztünk a kapitánnyal. Elég összetett poszton szerepelek. Hajlamosak vagyunk csak abból megítélni egy játékos teljesítményét, hogy hány gólt lőtt, miközben az is ugyanolyan értékes, aki gólpasszokat ad vagy jól védekezik.

 Minek tulajdonítja, hogy az előző idényben magához képest kevésbé tudott meghatározó teljesítményt nyújtani? Az ellenfelei kiismerték volna?
– Nem volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, kiismertek, és már nem működik, amit kitaláltam. Viszonylag komplex játékosnak tartom magamat, amellett, hogy tudok cselezni, talajról és átlövésből is tudok veszélyeztetni. Inkább azt láttam az elmúlt idényben, hogy nem azon a sebességen és szinten játszottam, ami rám korábban jellemző volt. A nemzetközi mezőnyben a döntési szituációk is teljesen mások, rövidebb idő alatt és erősebb védők ellen kell meghozni a helyes választást. Ilyen tekintetben a válogatotthoz érkezve gyorsan váltanom kell, mert az a passz, amely a bajnokságban mondjuk általában bejön, itt már nem működik, mert egyből leolvassák. Általában kell hozzá néhány edzés és mérkőzés, hogy átkapcsoljak, de örülök neki, hogy képes vagyok megugrani ezt a váltást.

 Hogyan tudta felépíteni magát, hogy az NB I mellett immár a Bajnokok Ligájában is megállja a helyét, és hogy visszatérjen a korábbi formájához?
– Debrecenben új erőnléti edzőnk lett, és a nyár óta csak az lebegett a szemem előtt, hogy erre a világversenyre a legjobb formába kerüljek. Sokat foglalkozunk a robbanékonyság fejlesztésével és az oldalirányú mozgások gyakorlásával, hogy magabiztosabb legyek az egy egyek során. Szavakba sem önthető, mennyivel jobban éreztem magam az ősszel a pályán. A BL-szereplés hatalmas pluszt ad, és már ott elkezdett kamatozni a sok befektetett munka. Azt éreztem, hogy sokkal több időt tudok a pályán lenni, és nagyobb sebességen tudom lejátszani. Ahogy idősebb leszek, egyre jobban megismerem magamat is, hogy milyen edzéstípusra, regenerációra van szükségem. Fizikailag teljesen felkészülten várhattam a vébét.

(Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

– Mentálisan mennyire volt nehéz túltennie magát a Montenegrótól kapott pofonon?
– Nem volt egyszerű. Régóta beszéltünk erről a meccsről, tudtuk, hogy a sorsolás miatt nagy lehetőséget kaptunk, ezért is fájt igazán, hogy lépéshátrányba kerültünk. Sajnos ez visszatérő helyzet, az előző világversenyeken is beleszaladtunk pofonokba, így viszont már ismerős volt, mit kell csinálnom, hogyan tudok belőle kijönni. Szükségem volt a családom támogatására, és hogy kipanaszkodhassam magamat. Másnaptól már csak arra koncentráltunk a csapattal, hogy még maradt esélyünk, és hogy kapaszkodjunk bele az utolsó szalmaszálba.

– A svédek ellen várhatóan több mint tízezer ember előtt játszhatnak. Mit vár a találkozótól annak a tükrében, hogy a horvátok Montenegró elleni győzelmével lényegében újra a saját kezünkben van a sorsunk?
– Nehéz mérkőzés lesz, az biztos, a svédek hazai pályán szerepelnek, sok szurkolójuk fog kijönni. A csapatukra a kemény védekezés és az abból indított lerohanások a jellemzőek. Ám nekünk nem is azzal kell foglalkoznunk, ki az ellenfél, hanem hogy mindent tegyünk meg az álmunkért. Ezért kőkeményen kell küzdenünk, s bele kell állnunk a hátralevő mérkőzésekbe. Könnyebb, ha mi irányítjuk a sorsunkat, mert így nem rajtunk kívül álló faktorokon múlik a siker.

 A Debreceni Egyetemen testnevelő tanárnak tanul. Mennyire segít elterelni a gondolatait a kézilabdázásról?
– Szükség van rá, hogy ne csak a kézilabda körül járjanak a gondolataim. Hajlamos vagyok egyébként is arra, hogy folyton a játékomon pörögjön az agyam. Sokszor visszanézem a meccseket, és elemzem magamat, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Jólesik kiszakadni ebből a túlgondolós spirálból. Bevallom, ebben a félévben nem voltam a legszorgalmasabb diák. Minden szabadidőmet arra áldoztam az utóbbi hónapokban, hogy eddzek, regenerálódjak, vagy éppen pluszkondira és -futásra járjak. All-int mondtam erre a világversenyre! Ha hazamegyek, vissza kell kicsit billentenem a mérleg nyelvét, biztos lesz pár álmatlan éjszakám, amikor az elmaradt tanulást pótolnom kell. Viszont úgy éreztem helyesnek, ha most mindent feláldozok az álmaimért.

Forrás: https://m.nemzetisport.hu/kezilabda/noi-kezi-vb-vamos-petra-all-int-mon…

Legutóbbi frissítés: 2023. 12. 08. 19:21